Tavaly ősszel született ez a fogalom, amikor a párommal nászúton voltunk. Csak szabadon mászkáltunk, császkáltunk, bámultunk és ámultunk. Akkor vettük észre, hogy mindennapra jut egy olyan rácsodálkozás, amikor megáll az idő, csak a a pillanat van és csak annyit tudunk kinyögni, hogy aztaaa vagy hűha ez tényleg nagyon jó.
Csak kicsit szabadon mászkálj és császkálj, bámulj és ámulj és te is megtapasztalhatod.
És ha ezt zenehallgatással fokozod? Ööööö, hát akkor szerintem egy Kokas foglalkozáson vagy. :)
A mai nyílt napon kb. egy 4 x 14 méteres táncterem birtokosai lettünk. Soha nem hagytam volna ki ezt az élményt. Csodát láttam, amikor hatott Brahms dallama és ez a terem megtelt szépséggel és mozgással. Mindez egy ember által. Én csak ámultam és bámultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése