Tudom, ők csak pacák. Tegnap amikor készítettem őket viszont nem csak pacák voltak, hanem felszabadító erőpöttyök vagy minek is nevezhetném őket.
Akkor készültek, amikor már mindent elpakoltam a konyhában, talán egy tál maradt még ebédről a mosogatóban. Szóval tiszta volt a terep, épp annyira tiszta, hogy érdemes legyen összefesteni.
Halom papírt dobáltam szét, még egy-két darab mindig ott hever a földön. Már nem volt időm összepakolni, mert jött a HÉTFŐ. A robotolás kezdő napja, de én előtte kiengedtem minden munkától izgulós feszültségemet.
Szóval az történt, hogy találtam a festős dobozomban folyékony akvarell festéket. Szívószálba felszívtam belőle egy kis adagot, befogtam a szívószál végét a hüvelykujjammal, majd célzás és elengedés.
Elengedés, elengedés, elengedés.
A nagy szuszra gyönyörű foltok jelentek meg a lapon. Kisebb és kevésbé mutatós foltok az asztalon, az arcomon, a padlón, a gáztűzhelyen...
Így történt a pacázás, így már nem packázhat velem senki, mert én lazán és festékpöttyösen kezdem a hetet.
Így ni:
pacából lett madár, pacából lett város, paca lett az egész világ, virágos és szivárványos.
Zenélős, alkotós, táncolós foglalkozás pénteken felnőtteknek a Jurányi házban18:00-tól. Info: aniko@hanlinne.com; nyílt nap menü pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése