Legutóbb, amikor ilyen alkotós délutánon voltam, teljesen a mese volt a fejemben, hogy azt kellene folytatnom, de az egy teljesen más atmoszférát kíván. Megszoktam, hogy azt valahogy magányosan szoktam csinálni. Hirtelen nem tudtam mit rajzoljak, csak elkezdtem figyelni a körülöttem lévő rezgéseket, ki mit csinál és azt el kezdtem leírni. Nagyon izgalmas volt, mert nem tudtam elkalandozni, másra gondolni, agyalni. Egyszerűen a megfigyelés a jelenben tartott. Ott voltam, pont ott, pont akkor. Nem gondoltam, hogy ez a viccnek induló betűrajzolgatás ilyen hatással lesz rám. Elneveztük a "művet" jegyzőkönyvnek. A barna foltok pedig egy kávéfoltból keltek életre.
Persze annyira belebolondultam a betűírásba, hogy utána szeretett mesehőseimet is betűburokba tettem és azt hiszem az elkövetkezendő időben lesz még ilyen betűvetéses megmozdulásom, egyszerűen, mert élvezem, örömet okoz a betűk írása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése