Ma megmerem tenni a magamutogatást, mert várom a 00:30-at, mert akkor kezdődik a szülinapom. Az utóbbi években a párom vezette be ezt a szokást, hogy várjuk ki. Ilyenkor mindig meghatódom, legszívesebben éjszaka felhívnám anyukámat, hogy köszi.
Úgy viselkedem, mint egy kisgyerek. Szoktam olyat mondani, hogy nem érdekel, meg már minek tartsam, de hát azért mégis megszülettem valamiért. Hát itt vagyok!
Én meg a csirkéim, meg a többi madaram, meg mindenféle figurák, a kis világuk, ahol minden élő, mindennek személyisége van. A tárgyak jelentőségteljesek lesznek, fontos funkciót kapnak.
Lásd itt a szemétdombot. Hát a szemétdomb, az szemétdomb, de kicset rejtő kupac az.
Hát én ezeket a kincset rejtő kupacokat keresem az életben azt hiszem. Kapirgálok, kapirgálok, néha tök feleslegesen, olykor jelentőségteljesen, de kincs azért akad.
Ez a blog is a kincskeresésről szól, mesékről, rajzokról, foglakozásokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése