Szerencsés vagyok, mert amikor kicsi voltam 2 fő tevékenységem volt, amit szívesen csináltam: pecsételős irodistást játszottam és énekeltem. Ha nem láttak, akkor levezényeltem a klasszikusok pop ritmusban bakelitlemezünket.
Most pecsételős irodista vagyok, és olykor próbálok "vezényelni" is több-kevesebb sikerrel.
A zene pedig újból felfutóban az életemben. Próbálom kihasználni az előzetes tanulmányaimat, a pedagógus végzettségemet és a sok-sok sajátélményt, egyedi kis lépcsőket, amit az elmúlt években megtettem.
Van bennem egy kép, amit Kokas Kláránál tapasztaltam meg. Visszaadott nekem valami gyermeki önfeledtséget. A zene volt segítségére és a teljes figyelme.
Ezt tanulom most, ezt tapasztalom. Meg szeretném neked is mutatni, hidd el, vannak felnőttkorban is önfeledt pillanatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése