Ki szeretné hazavinni az alkotását?
Á én nem, tök béna.
Amikor viszont arról beszélünk, hogy mit élt át a rajzolás alatt, mit jelenített meg, milyen érzései voltak, akkor csuda gondolatokkal találkozom.
"Egyszerűen jó volt a dallamra firkálni a krétával"
"Éreztem, hogy elmúlik belőlem valami feszültség"
Kifejezik, hogy itt és itt lerajzoltam amikor táncolás közben forogtam.
Eleinte volt bennem egy elvárás, hogy olyat alkossunk, hogy ki lehessen tenni a falra, keretben legyen. De amikor döbbenten tapasztaltam, hogy szinte senki nem szeretne többet foglalkozni az adott rajzzal, akkor rájöttem, hogy itt nem a papírra vetett eredmény számít, hanem a folyamat.
Az alkotás a folyamatban teljesedik ki.
Még mindig kísérletezgetem azért, hogy új technikákat, eszközöket mutassak meg. Próbálok valami laza keretet adni pl. szabálytalan pacák köré rajzoljunk mintákat. De lehet, hogy erre egyáltalán nincs szükség. Még nem tudom. Izgalmas felfedező út ez. Próbálkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése