A hétfői csoportomnak vittem egy bábot, egy kis sárkányt, amihez írtam egy mesét is. Küldöm nektek is szeretettel. A sárkány nevét a gyerekek választották. :)
A leghelyesebb pillanat az volt, amikor Napocska, a kis sárkány kérdezett valamit egy kisfiútól és a csodálkozó gyerkőc pedig visszakérdezett:
Ezt most te mondod vagy ő mondja?
A bábokban minden megvan amit a gyerekek szeretnek: mese és játék. Izgalom, színek, történetek, amiről a bábok mesélnek. Nem véletlen a bábok terápiás hatása, a gyerekek adott helyzetben jobban megnyílnak egy bábnak, mint egy valós személynek.
A mi esetünkben a báb célja az volt és lesz, hogy a kis sárkány 5 feje megjeleníti a tevékenységeinket és ezáltal tanulgatjuk a szabályokat, hogy egyszerre a sárkány sem tud mindent csinálni, de mi sem. A mese mondanivalója, hogy mindennek meg van a maga ideje, a foglakozásnak is megvan a maga menete. Ezt gyakoroltuk hétfőn. Akkor tudunk szabadon alkotni, ha megalkotjuk a kis szabályainkat és annak biztonságában működünk egymásra figyelve.
Napocska 5 fejű sárkány volt és egy sárkánybarlangban született a nagy vár melletti sűrű erdőben. A nevét a hátán lévő sárga sárkánypikkelyekről kapta, amik olyanok voltak, mint a szikrázó napsütés. A mamája és a papája nagyon büszke volt a kis sárkányra, mert az egyik feje nagyon szépen énekelt, a másodiknak csak a táncon járt az esze, a harmadikat pedig a rajzolás érdekelte. A szülei azt gondolták, hogy ő a legügyesebb művész sárkány az egész világon. A bonyodalmat csak az okozta, hogy a kis sárkánynak volt 2 feje, akiknek folyton csibészkedésen járt az eszük. Volt még egy bökkenő, 2 keze volt a kis sárkánynak, mint nektek gyerekek. Ha táncolni és rajzolni szeretett volna egyszerre, az okozott némi bonyodalmat, mert tánc közben jó, ha a kezünk is mozoghat, de akkor meg képtelenség rajzolni. Ti mit gondoltok? Szerencsére Napocska beosztotta a tehetségét, reggeli után rögtön dalocskákat énekelt, ha kedve volt táncra is perdült, rajzolni mindig csak ez után rajzolt. Mit akartak a huncut fejecskék? Rosszalkodni. Rájuk kellett szólni, mert reggelinél kiöntötték a kakaót és fogócskázni akartak reggeli után. De hogy lehet így élni, hogy mindenki mást akar? Csak egy módja van: megbeszélték, hogy mindennek meg van a maga ideje. Ideje van a dalolásnak, a táncnak, a rajzolásnak és a fogócskázásnak is. Mindig megbeszélték, hogy éppen mit csináljanak. Ez azért is volt nagyon jó, mert tanultak egymástól. Napocska így nagyon boldogan élt a szüleivel, mert dalolt, zenére táncolt, rajzolt és fogócskázott is, de tudta, hogy mindennek meg van a maga ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése