Kint esett az eső, én bent a Zöldikében vártam a gyerekeket izgatottan, mert valahogy mindig izgatott vagyok ilyenkor, ma pedig különösen az voltam, mert ígérték, hoznak érdekes dobokat, amit kipróbálhatunk. Meg is érkeztek egy jumbeeval és egy ravannal. (lásd lenti fotó)
Nagyon figyelmesek voltak, mert hoztak még másik 2 hangszert, hogy akinek nincs dobja, az is részt tudjon venni a nagy közös zenélésben.
A foglakozás előtt míg pakoltam, ők anya segítségével elénekeltek nekem egy most tanult új évi dalt és volt mellé dobkíséret is. Igazi kis zenészek voltak. Aztán anya hazament és elkezdtük a hétfői mókát.
Doboltunk. Fekve. Hát esős az idő, meg fáradtak az óvoda után, miért ne doboljunk fekve. Aztán ugráltunk afrikai dobzenére, mert az afrikai dobzene mindenkit megmozgat. Játszottunk dobókockával kidobható dalosjátékot. (majd erről még írok) Szóval megvolt a ZENE-MOZGÁS egység a nagy hármasból, a ZENE-MOZGÁS-ALKOTÁS-ból.
A módszer lényege, hogy közös énekkel, dalosjátékkal eljussunk a ZENE ELŐTTI CSENDIG. Majd megállunk egy pillanatra és felcsendül az értékes muzsika.
Ma nem volt zene előtti csend, de ez egyáltalán nem baj. Mindennek meg van a maga ideje, majd egy másik alkalommal biztosan lesz ilyen pillanat is. Élmények voltak, folyamatos csacsogás volt, sírás, hogy hol az anyukám, megint a dobzenét hallgassuk, a zongorás nem tetszik és mikor rajzolunk már, valakinél meg én nem rajzolok.
Én csak figyeltem a kis rezdüléseket, ki mit szeretne, mi a komfortos neki. Mivel kevesen vagyunk van lehetőségem figyelni, van lehetőségem, hogy ne az előre eltervezett óravázlatot kövessem.
Elővettem az A3-as papírokat és a tubusos akril festékeket. Rájöttem múlt alkalommal, hogy nem csak maga az alkotás okoz örömet, az is örömet okoz, hogy a festéket ki lehet nyomni a tubusból és annak érdekes a formája ("olyan, mint a kaki"), össze lehet keverni ezeket a kinyomott kupacokat szivaccsal és új színek jönnek elő. De persze az alkotásban is el lehet merülni, hogy szétkenjük a festéket a papíron.
Felvágott mosogató szivacsokat tettem középre, meg dobozokból kiszedett töltőanyagot. (kemény, sűrű szivacsos anyag, de hungarocell is jó, ha az van kéznél) Szóval a háztartásban fellelhető dolgokkal nagy művek születnek.
Nem kellett megfelelni, nem volt elvárás, hogy mit kell rajzolni csak ott voltak az eszközök, amivel azt csináltak, ami eszükbe jutott.
Nincs ecset? - kérdezte
Hmm ma nincs - mondtam
és ezzel meg is szűnt a klasszikus módja a rajzolásnak, ábrázolásnak. Számomra így jöttek létre a kis kezek alatt a nagy-nagy alkotások. Szabadon, elvárások nélkül.
Ui.: Ritkán fotózok a foglakozáson, majd igyekszem többet dokumentálni. A 3. kép egy ilyen szabad alkotós, nyomdázós napon született. Ott volt egy krokodilos mese előzmény és az inspirálta a zöld háromszögeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése